Angyal vezette az utamba Puzsi macskát

„A karácsony a szeretet és a csodák hónapja. Ez bár egy közhely, de mi hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. A valóságos törődés és szeretet helyett mindig csak a karácsonyi rutinok és az ajándékok, és a vásárlósdiban meg az ajándékozósdiban nem vesszük eléggé észre a csodákat. Pedig a váratlan helyeken bukkannak fel azok a csodák, amiket az előbb írtam.

Velem ma délelőtt volt egy csoda. Alig volt 20 centis és talán 30 deka se volt az egész. A két tenyerem között jól elfért. Büdös volt és fázott és reszketett. Talán észre se veszem a kicsike kihűlt testét a Király utca sarkán, ott a templomnál egy kocsi alatt, ha egy angyal nem bontja ki a cipőfűzőmet, és nem hajolok le bekötni. Megláttam a nagy szemeit, ahogy segélykérően néznek, de már annyira el lett a hidegtől gémberedve az egész kis állatka, hogy a nyakát se bírta megmozgatni.

A kezembe fogtam, kicsikét dörzsölgettem, hogy fölmelegedjen a teste a hidegtől, aztán vittem haza. Azóta itthon azon telefonálgatok, hogy átszervezzem a családi programot, és ivótálat meg meg kölyökmacska ennivalót szerezzek a macska barátomnak. Lefürdettem a cicát és hajszárítóval megszárítottam a bőrét és most olyan aranyosan dorongol az ölemben.

Egy angyal vezette az utamba, lehet, hogy Angyalnak kéne elneveznem. És megmentette a karácsonyt, mert ő figyelmeztetett az ünnepnek az igazi mibenlétére, hogy mit jelent igazán a karácsony. Lehet, hogy Karácsonynak kéne hívnom. Meg volt régen a nyulam, a Puzsi, akár róla is elnevezhetném, és ő is lehetne a Puzsi. Puzsi macska. Ez egy nehéz kérdés ez a névválasztás.

Mindig is ilyen jó ember voltam a világ életemben. Hát persze, hogy mindenki kihasznál meg belémrúg, ahol ér, belémmar. Ez a legrosszabb tulajdonságom, a jó szívem. Meg hogy mindent megbocsájtok. A másik ember meg visszaél azzal, hogy én ilyen jószívű vagyok. Már csak ezen kéne változtatnom, hogy ilyen jó vagyok, mert nagyon gonoszok az emberek.

Mert mondjuk milyen ember képes kirakni decemberben, a szentestének a reggelén egy ilyen édes és kedves kis cicamicát? Hogy létezik ilyen szívtelenség, ilyen sok kegyetlenség egyetlen embernek a szívében? Ember az ilyen vagy egy állat? Az, egy mocskos állat, szív nélkül! A szeretetnek az ünnepén hogy a p*csába tud egy ember halálra ítélni egy ilyen ártatlan kismacskakölyköt?

Törvények kellenének azok a rosszlelkűek ellen, akik bántják az állatot vagy az állatokat. Azért kellenének a törvények, hogy meggondolják a fejükben megforgassák amikor ilyenre vetemednek, hogy érdemes-e. Hogy a g*cibe fordulhat elő Budapesten a XXI. században ez a mocskosság? Európához tartozunk, vagy mi a fasz van már? És ki tudja, hogy mennyi elhagyott macska fagy halálra ezen a szenteste is, nem is beszélve a kutyáról, mert ő is kedvenc.

Legszívesebben pofán b@sznám a mocskos állatot. Egy vaslapáttal, hogy fájjon. És ha csak az orra törik el, akkor egyenként törném ki a fogait, aztán törném el azt a karját, amivel kirakta a kocsijából a kiscicát, és aztán eltörném a másik karját is. Aztán a lábára vasláncot, és úgy rá az autó vontatóhorgára, aztán irány a sógoromékhoz Rákospalotára. Nem fog fázni a rohadék, mert a súrlódásos hőmérséklet az leégeti a ruháját, aztán meg a bőrét. Na, majd Rákospalotán keresek egy üres telket, odab@szom a mocskos állathoz a lapátot, aztán addig rugdosom, amíg nem ás egy szép nagy gödröt. Belerugdalom, és élve eltemetem a rohadt állatját, hogy amikor megdöglik, akkor adjon hálát az Istennek, hogy nem kell többet szenvednie.

Ez lenne az igazságos. De amíg mi csak pofázunk, ő nem csak pofázik. Már a következő kismacska kidobásán jár az agya. Kapjuk el a g@ci állatot! A karácsonyra meg a szeretet ünnepére fel kérem tőletek és benneteket, hogy még ma állítsuk meg ezt a mocskos rohadt férget! Ha bárki bármit látott vagy lát a Király utca és a Nagymező utca sarkán az elmúlt 24 órában vagy azóta, az írjon nekem, és ha a tipped elvezet a szemétládához, akkor 100 ezer forintos vérdíjat kapsz tőlem. Ez lesz neked az én ajándékom az ünnepre. Áldott és boldog karácsonyt!”

(Ugyanezt a posztot adta közre Puzsér tavaly december 24-én is, eszerint mindig szenteste napján történnek vele ilyen csodák...– a szerk.)

Fotónk illusztráció: Bengáli kasmír fajtájú cica a genfi nemzetközi macskakiállításon 2017. november 11-én. (MTI/EPA/Salvatore Di Nolfi)