Egymillió

„A mérleg pozitív: ma sokkal szervesebben, sokkal erősebben illeszkednek egymáshoz anyaországi és külhoni magyarok egyéni és intézményi szinten is, mint korábban. Köszönhetően a 2010-es nemzetpolitikai fordulatnak, a korábbi évekhez viszonyítva ma már sokkal jobb az együttműködés a budapesti kormány, illetve országgyűlés és a külhoni magyar egyházak, politikai szervezetek, kulturális, oktatási intézmények között. A Határtalanul program révén például ma már természetesnek számít, hogy az anyaországi fiatalok ellátogatnak azokba a szomszédos országokba, ahol jelentős számú magyar él kisebbségben, újabban pedig a gazdaság vagy éppen a sport vonatkozásában is szorosabbá vált a kapcsolat. Immár nemcsak mi, külhonban élő magyarok szurkolunk a magyar válogatott sikereiért, de az anyaországiak is szorítanak a dunaszerdahelyi DAC vagy a Sepsi OSK helytállásáért, labdarúgó-, jégkorong-, ökölvívó-akadémiák létesülnek Magyarország határain kívül is a magyar sport fellendítése végett a nemzeti összetartozás jegyében.

Azt is a pozitívumok közé sorolhatjuk, hogy a jelenlegi magyar kormánypártok által kezdeményezett nemzetpolitikai fordulatot illetően továbbra is majdnem teljes a konszenzus a magyar pártok körében – azért pedig remélhetőleg tesznek az anyaországi és a külhoni magyar választók, hogy Gyurcsány Ferencnek a külhoniak szavazati jogának megvonásáról szóló jogkorlátozó, nemzetellenes kezdeményezését a bukott politikus újabb kudarcba fulladt, kétségbeesett próbálkozásaként említsék majd a krónikák. Gunarason, Székelyföldön és Budapesten is.”