Kapitalista kommunizmus

„Márpedig a világerő »fő-projektje«, amely a »kapitalizmus« fedőnevet kapta, csak akkor működik »hatékonyan«, ha engedelmes munkaerő és fogyasztóerő állatok homogén masszájával dolgozhat. A fedőneveket mindig gondosan választja meg ez a világerő, mert döntő fontosságú, hogy a név a lehető legmegtév»esztőbb legyen. A kapitalizmus elnevezés például azt az illúziót kelti, hogy ez egy soha nem látott gyorsaságú értékfelhalmozásra képes szerveződési mód. Ennek éppen az ellenkezője igaz, ez egy parazita létmód, amely ugyan létrehoz értékeket is, de úgy, hogy közben ennél sokkal nagyobb mértékben pusztítja az emberi lét külső és belső természetét. A kommunizmus, mint fogalom arra utal, hogy ez egy »közösségiségre« épülő berendezkedés, holott soha még a valóságos emberi közösségeket ilyen brutálisan szétroncsoló létmód nem létezett, mint éppen a magát kommunizmusnak nevező berendezkedés.

A fiatal Karl Marx újságíróként gátlástalan indulattal és cinizmussal nem a kapitalizmust támadta, hanem az általa egyszerűen csak »régi „sz..r«-ként emlegetett tradicionális paraszti társadalmat. Sőt a kapitalizmust kifejezetten fontos s hasznos eszközként tételezte, mert ez a leghatékonyabb fegyver a tradicionalitás felszámolására. Egy évszázaddal később Rákosi ávósokkal végrehajtott »tsz-szervezése« során a Marx-féle világkapitalizmus éppen a kommunizmust használhatta fegyverként a történelmi piszkos munka elvégzésére.

Volt a hetvenes években egy vicc, amely azzal a kérdéssel indult, hogy mi a szocializmus, és az volt rá a válasz, hogy nem más, mint a kapitalizmusból a kapitalizmusba vezető út legkegyetlenebb szakasza. E vicc filozófiai üzenete világosan jelzi, hogy a magyarságnak azért már akkor is volt reflexív viszonya e »nem létező« világerő csínytevéseinek a felismerésére. Úgy látszik azonban, hogy ez mégsem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy a magyar választó felismerje azt is, hogy nem túl bölcs dolog e több ezer éve »nem létező« erő globális hatalmi struktúrájának lokális ügynökhálózatát kis híján a legerősebb párttá tenni, az »első szabad választás« fedőnevű projekt során. De ha egyszer ők voltak a »legcukisabban antikomcsik«, kérdez vissza az a több mint egymillió »magyar«, aki a kapitalizmus és a kommunizmus egymást kiegészítő berendezkedéseinek »szerzőit«, akik – lévén szerzők – »tudták, merték, tették«, majdnem a legerősebb párttá tette.

Ezért csalódtam egy kissé a megemlékezésekben, mert e több mint harminc év se volt elegendő ennek felismerésére.”

Nyitókép: