„Ennél cinikusabb és aljasabb döntés az '56-os megtorlások óta nem volt ebben az országban!” – befutott a legújabb ellenzéki álhiszti

Előrebocsátom: noha az újszülöttkori SMA-szűrés 14 hónapos kutatási programja 2023. december 31-én véget ért, és

azért egy olyan országban, amelyikről a minap is bő ezer német előfizető kommentelte egyhangúlag a Die Welt migrációügyi Bakondi-interjúja alá, hogy lám, arrafelé tudnak előre gondolkodni, bezzeg ott nem cécóznak, áldja meg az Isten a bölcs magyarokat, akik az első pillanattól kezdve résen voltak és élen jártak – szóval azért egy ilyen országban nem tűnik kivitelezhetetlennek valamiféle áthidaló megoldás, amely lehetővé teszi, hogy a 2024. év első újszülöttjein is mihamarabb elvégezzék az önkéntes szűrővizsgálatot, megelőzendő sok nagy bajt és költséget. Mégiscsak akadt itt 14 hónap alatt kilenc baba, akinek kilátásait a szűrésnek köszönhetően messzemenően javítani lehetett; ennek rám eső, havi 2,9 forintos költségét a magam részéről látatlanban is szívesen állom.

Ahogy a migránsokat is 2015 óta igyekszünk feltartóztatni, anélkül, hogy közben kiértékelési célból időnként hónapokra megszűnne a határvédelem, ugyanúgy a gerincvelői izomsorvadást is lehetne konstans módon elfojtani csírájában – azért ráadásul talán még hetes cikkely se járna.

„A Fidesz megszüntette az újszülöttek SMA-szűrését!” – ordít az üzenet a Facebook-oldalakon. „Ennél cinikusabb és aljasabb döntés az elmúlt 13 évben, vagy inkább az 56-os megtorlások óta nem született ebben az országban” – kommentálja a kutatási program lezárását a youtuber, hozzátéve, hogy

De vajon találunk-e arra utaló jelet, hogy 2022 novemberében, amikor Kásler Miklós 2021-es utasítása nyomán (az uniós tagállamok többségét, köztük Franciaországot, Svédországot, Finnországot és Romániát messze megelőzve) országos SMA-szűrőprogram indult, össznépileg elmormolódott volna egy apró hurrá, nyugtázva, hogy azért időnként történnek jó dolgok is az úgynevezett Orbánisztánban? Naná, hogy nem találunk.

Dehogy: egyszerűen bevezetődött.

Az az állítás, hogy ebben az országban messze nem minden rossz, hogy igenis történik fejlődés, előfordulnak élvonalbeli vívmányok és akadnak jóféle minisztériumi kezdeményezések, kormánypárti oldalról elhangozván egy rikító színű „propagandista” billogot von maga után, ellenzéki térfélről megfogalmazódván pedig azonmód a „Fidesz által megvett szekértoló” kategóriába löki a megszólalót. Amikor aztán a kormány (akár helyesen, akár félhelyesen, akár helytelenül) leállít egy általa bevezetett rendszert,

Lásd ugye a „Szeretlek, KATA” vallomást: éveken át ment a siránkozás egyéni vállalkozók részéről is, hogy „már megint az én adómat költik”, hogy ez a kormány mást se csinál, mint lehúz minket, hogy becsületes emberként ebben az országban tőkét felhalmozni nem lehet – majd amikor tömegek vesztették el azt a lehetőséget, hogy akár egymilliós jövedelem mellett havi 50 ezer forinttal minden adó- és járulékterhüket bürokráciamentesen letudják (időskorukban pedig majd hangosan panaszkodhassanak az ebből adódó alacsony nyugdíjuk miatt),

Ennél már csak a CSOK és a babaváró kölcsön tavalyi átvariálása miatti felháborodás sikerült szürreálisabbra. A bevezetésüktől kezdve amiatt kellett panaszkodni, lehetőleg minél határozottabban, hogy a kormány „hitelfelvevő eszközt” csinál a nők méhéből, valamint hogy a CSOK csupán a lakásárak felverésére alkalmas, és egyébként is a jómódúak járnak jól vele, miközben még csak több gyerek se lesz tőle, hiszen a születésszám nominálisan csökken (mert azt egyszerűen nem sikerül belátni, hogy a ’90-es években született, most szülőképes korú 555 874 nő még némileg magasabb termékenységi arányszám mellett se bír számszerűen ugyanannyit szülni, mint amennyit az 1970–1979 közötti évjáratú 767 885 nő tudott (volna)).

Majd amikor a kormány döntött arról, hogy az eredeti CSOK az ötezer fősnél nagyobb településeken megszűnik, a babaváró pedig 2025-től már csak akkor jár, ha a feleség huszonéves,

és miért csak akkor számít a nő, ha „nagyon fiatalon és sokat” szül (ahol „nagyon fiatalon és sokat” = „az optimális, ideális életkorban egyet”, és „számít” = „kamatmentes hitelt kap a fiatal családosként felmerülő többletköltségeihez, már csak jutalmul is azért, mert idejében bele mert vágni a dologba, növelve plusz 1-2 baba megszületésének esélyét és nem várva meg a kockázati tényezők sokasodását”).

De persze tény: aki életvitelszerűen a negatívumra fókuszál, az bónuszként még amiatt is siránkozhat, hogy mennyire elviselhetetlen a hangulat ebben az országban, hogy mennyire lehoz az életről minden. Míg aki az elmúlt években felfigyelt például az olyan beszámolókra, mint hogy a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházában holland, török, szerb, szlovák és ukrajnai SMA-s gyerekeket is kezeltek már, szüleik szerint „csodát téve” velük,

Aki a covid miatti lezárások idején észrevette a hírt, hogy a Bethesdába kirendelt kórházparancsnok a rendőrségi kapcsolatait mozgósítva tette pikk-pakk lehetővé egy gerincvelői izomsorvadásban szenvedő szlovákiai kisfiú Budapestre jutását, az máris akadályoztatva lett abban, hogy káromkodjon egy cifrát a katonák kórházi jelenléte miatt. Aki összpontosít az olyan apróságokra, mint hogy egy technikum tizedikes osztálya egymás karácsonyi megajándékozása helyett a Bethesda Kórháznak szerzett be 130 ezer forint értékben hasznos adományokat, az rögtön nem tud jólesően károgni, hogy milyen menthetetlenül elfuserált ez az oktatásegészségügy.

Apropó, ki mit tud tenni a saját hatáskörében. Az elmúlt 14 hónapban hiába volt mindenki számára elérhető az újszülöttek (semmilyen külön beavatkozással nem járó) SMA-szűrése, azt a szülők bő egynegyede nem kérte. Aki most influenszerként vagy ellenzéki politikusként a létező legkegyetlenebb dolognak minősíti a program leállítását,

Sajnos nincs ilyesminek nyoma. Márpedig ha a program változatlan formában folytatódott volna, akkor könnyen lehet, hogy minden negyedik újszülött továbbra is kimaradt volna belőle. Ezért hát nézzük a dolog pozitív oldalát: amennyiben a kísérleti projekt meggyőző eredményei nyomán a lehető leghamarabb nem csupán lehetőségként, kutatási programként, hanem

Ha pedig majd még össznépileg örülni is tudunk ennek, akkor pláne.

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)