A NER a legjobb gyógyszer a nacionalizmus ellen

„Na most olyat írok, ami valszeg mindenkit felháborít. Nézek egy doksifilmet Újszásziról, Karády vőlegényéről, a horthysta elhárítás és kémkedés vezéralakjáról. Akit 48ban megpróbáltak felhasználni szakmailag, aztán eltűnt. A színészi meló csapnivaló, a kihallgatási jelenetek hiteltelenek. Péter Gábor szar, Újszászi szar, nem ilyenek voltak. De a doksirészek nagyon érdekesek. Ahogy előjön az irredenta politika, azok a tervek és profizmus, automatikusan tetszik. Fel-fel röhögök, ahogy szopatják a cseheket. Hogy miket tennének tönkre Romániában, és mennyi magyar ügynök. Hogy miként zsarolják az olaszokat, hogy a jugó király elleni merénylet miatt ne csak Magyarország vigye el a balhét. Élvezem.

Te jó Isten. Ebben az érzésben voltam nagyon hülye fiatal. Mi ez? Rég nem érzek egy csipetnyi nacionalizmust se, a horthyzmust meg kifejezetten utálom. Még nagy balos koromban is baloldali nacionalistának vallottam magam, mára meg Puzsérban is több magyar nacionalizmus van, mint bennem. Aztán rájöttem: a neveltetés megmarad, persze reszlikben, de az is mélyen elfojtva. Mi fojtja el?
A NER.

Lehet, hogy a NER ezzel a sok undoksággal, főleg a kultúrharcával, cinikus kettős mércéivel, bunkóságával, de elsősorban a szervilizmusnak ezzel a felturbózott, inkább a kádárizmusra, olykor egyes sajtótermékek véleménycikkeiben már-már a Rákosi korszakra emlékeztető hangulatával, a kommenthuszárok zsigeri konformizmusával, a hatalom csizmaszára mellől való bátor fenyegetőzéseivel egyszerűen kiöli az igazi nacionalizmust. A NER a legjobb gyógyszer a nacionalizmus ellen. Messze hatékonyabb az antifánál meg a lipsi bénázásoknál.”

***

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás