Tervgazdálkodás

„Senkit sem érdekel, mire költi Magyarország az EU-tól érkező ezermilliárdokat, a politikusok is a lehívás aktivitásáról beszélnek, de alig hallani valamit a sikeres felhasználásról, holott ezt a pénzt azért kapjuk, hogy megteremtsük a későbbi növekedés alapjait. Brüsszel 2020 után elzárja a pénzcsapokat, utána már csak magunkra számíthatunk. Nem lesz jó világ, hiszen továbbra sincsenek meg a gazdasági növekedés belső erőforrásai. A szocialista kormányok idején a devizahitelezés pörgette a gazdaságot, napjainkban az EU-s pénzek és a szintén külföldi forrásnak tekinthető autóipari beruházásoknak köszönhetően bővül a bruttó hazai termék (GDP). Egyes elemzői vélemények szerint jövőre legfeljebb egy-másfél százalékkal nőhetne a magyar gazdaság, a kormány viszont továbbra is 2,5 százalékos GDP-növekedéssel számol. Ezt csak az uniós támogatások lehívásának gyorsításával, vagyis a jövőnk felélésével lehet elérni.

A négyéves ciklusokra töredezett tervgazdálkodásban szó sincs hosszú távú gazdaságpolitikai célok megfogalmazásáról, az oktatás vagy az egészségügy fejlesztéséről, bérfelzárkóztatási programról. A sok sebből vérző oktatási rendszer egyébként sem a szíve csücske a kabinetnek, bár jövőre stagnálnak az erre a célra költött összegek, nem árt felidézni, hogy idén 126 milliárd forinttal költött kevesebbet oktatásra az állam, mint 2014-ben. Az elmúlt öt évben a minimálbér-emelés alig kilencezer forintos nettó növekedést jelentett a munkavállalóknak, miközben a válság kirobbanása óta közel húsz százalékkal gyengült a forint árfolyama az euróhoz képest, a fizetések és a hazai jövedelmek ennyivel érnek ma kevesebbet, mint 2008-ban.”