Elég volt az alattvalói áhítatból

„Ekkor álltak elő azzal, hogy a józsefvárosi Sorsok Háza helyett létesüljön Együttélés Háza a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában.

Igen, a megszállási emlékmű ügyében pedig párbeszédet kezdeményeztünk. Szakály Sándorról azért nem tettünk említést a levélben, mert erről a kérdésről nem kívántunk vitába bocsátkozni. Az Együttélés Házáról már évekkel ezelőtt beszélt Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, hasonló névvel most Gyöngyösön hoznak létre egy remek intézményt a volt zsinagógában, az ötletet a Köves Slomó vezette EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) is felkarolta. Az elképzelés tehát nem is új, nem is a miénk. Bizonyítja viszont, hogy a Mazsihisz mindent elkövetett a megegyezés érdekében. Nem akartunk konfrontációt. Próbáltunk tárgyalni és levelezni, annak ellenére, hogy a legritkább esetben kaptunk érdemi választ. Elmentünk a határig, egészen addig, amíg csak lehet. Az elmúlt években azonban sok olyan mozzanat történt, amely a magyarországi zsidóság számára elfogadhatatlan. Ilyenek például a Horthy-korszak újraértékelésére tett kísérletek vagy Nyirő József, Tormay Cécile és Wass Albert beemelése az oktatásba. A közelmúltban minden összesűrűsödött. Schmidt Máriával, a Sorsok Háza vezetőjével végképp megrekedtek az egyeztetések, villámcsapásként ért bennünket Szakály Sándor kijelentése az „idegenrendészeti eljárásról” és a német megszállási emlékmű terve. Az ügyek egymásra rakódtak, és nyilvánvalóvá vált, hogy nem egyedi hibákról van szó, hanem olyan folyamatról, amelynek elemei összekapcsolódnak. A Mazsihisz közgyűlése ezért vette át a kezdeményezést: elég volt a vállalhatatlan kompromisszumokból és abból is, hogy alattvalói áhítattal várjuk a hatalom döntését.

Mivel számos zsidó szervezet visszautasította az elnyert támogatásokat, a Mazsihisz nemzetközi adománygyűjtő akciót indít a kieső bevételek pótlására. Amiből két következtetés adódik. A Mazsihisz nem számít arra, hogy sikerül megállapodnia a kormánnyal, de nem számít arra sem, hogy a választások után másik kormány lesz hatalmon.

Nem kalkulálunk azzal, hogy a választásokon lesz kormányváltás vagy sem. A Mazsihisznek a pártpolitikai szférától függetlenül kell működnie. Az a párt lesz kormányon, amelyik a legtöbb szavazatot fogja kapni. Mi megyünk a saját utunkon. Jeleztük, hogy ilyen körülmények között nem tudunk részt venni a kormányzati megemlékezéseken. De méltó módon fogunk megemlékezni önállóan is, és megpróbáljuk előteremteni ennek az anyagi feltéte leit. A kormány által szervezett programoktól távol maradunk, ám ez nem érvényes például az önkormányzati rendezvényekre. Szeretettel hívjuk és várjuk megemlékezéseinkre nem zsidó honfitársainkat. Nem a társadalomtól akarunk elkülönülni.

Mi értelme lesz a kormányzati emlékévnek a legjelentősebb zsidó vallási szervezet nélkül?

Abnormálisnak tartanám, ha a hetvenedik évfordulón zsidók nélkül emlékezne a kormány a holokauszt áldozataira. Ez tarthatatlan állapot. Mindenkinek feladata a megoldás keresése, a Mazsihisznek is, de elveink feladása nélkül. Abban reménykedem, hogy a választások után tényleg eljöhet a normális párbeszéd ideje. Ha a Fidesz–KDNP marad kormányon, akkor vele.

Csakhogy a választás április 6-án lesz, a holokauszt-emlékév pedig mindössze tíz nappal később, április 16-án indul.

Higgye el, pontosan tudom. Majdnem biztos, hogy a kormányzati emlékév nélkülünk fog elkezdődni.”