Egy jó lépés

„A Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Lázár János tegnap közölte, hogy a gáz- és áramár csökkentéséről a kormány végleges döntést hozott, mindez pedig 3,8 millió családot érint, méghozzá egyformán, és már csak »apró technikai részletek maradtak nyitva«. Ha ez valóban így van, akkor Lázár valószínűleg nem téved, amikor azt fejtegeti, hogy a családok megtakarítása éves szinten »százezer forintos nagyságrendű« lehet.

Ez tehát önmagában remek hír, különösen azután, hogy az egykulcsos adóra való átállás közepette valóban sokaknak csökkent a fizetése. Látható, hogy  »az új szisztéma« egyelőre nem hozta el a remélt gazdasági, illetve fogyasztásnövekedést, és még több százmilliárd forinttól el is esik a költségvetés. Mindeközben az egykulcsos adózás alapvetően nem kedvez a középrétegek »derékhadának« és az alsó középosztálynak. Egy másik unokatestvérem két évvel ezelőtt még cirka hetvenötezer forintot keresett, s az átalakuló adórendszer miatt mára csupán mintegy hatvanezer forintot visz haza, ugyanattól a cégtől, ugyanazért a munkáért. Habár két gyermeke van, rajta gyakorlatilag a családi adókedvezmény sem segít, jóllehet ez utóbbi bevezetése alapvetően jó és fontos intézkedés volt a demográfiai válság közepette. Rokonaimnak és megszámlálhatatlanul sok, nélkülöző honfitársunknak tehát lassan szó szerint élet-halál kérdés, hogyan alakulnak a rezsiárak. Megfontolandó, amit Székely Hajnalka, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke a minap lapunknak mondott: egyes becslések szerint a családi összjövedelem felét is elviheti a havi rezsiszámlák befizetése. Felhívta a figyelmet arra is, hogy borsosabb fűtésszámlák pedig épp azokat a családokat terhelik, amelyek anyagi helyzetük miatt jellemzően nem engedhetik meg maguknak otthonuk energetikai korszerűsítését.

Ám megfontolandó egy esetleges csapdahelyzet is. Egyes vélemények szerint a jelenlegi kormány távlati célja az, hogy döntően a magyar állam kezébe kerüljön a lakossági gáz- és áramellátás. Ugyanakkor a kabinet éppen azon dolgozik, hogy hazánk roppant hitelterhén enyhítsen. Így fennáll a veszély, hogy hosszú évekig semmilyen friss tőke nem áll Magyarország rendelkezésére az állami tulajdonba kerülő infrastruktúra fejlesztésére, felújítására. És az is kihívást jelent, hogy a különféle magyar állami vállalatok közül jó néhány általában nem a hatékony működéséről híres.”