„Az egyre élesedő nagyhatalmi konfliktus során pedig Peking rájött, hogy csak úgy tud Washington fölé kerekedni, ha szövetségeseket gyűjt.
Ezt teszi Oroszországgal, ezt teszi Afrikában és Latin-Amerikában is. Kína elsősorban a felek közötti gazdasági előnyök kiaknázására törekszik, politikai értelemben sokkal kevesebbet vár el, mint az Egyesült Államok. Míg Washington szinte erőszakkal terjesztené a világon a nyugati típusú demokráciát, Pekingnek nincsenek elvárásai az egyes államok politikai berendezkedését illetően. Persze nagy kérdés, hogy ez évtizedek múlva is így lesz-e, de az tény, hogy most így van. Kína okosan építkezik és jó diplomáciai érzékkel nyomul be olyan területekre, amelyek eddig egyértelműen az USA »fennhatósága« alatt álltak.
Így lesz például szépen-lassan kínai befolyási övezet a teljes Közel-Kelet,
annak minden olcsón kitermelhető ásványkincsével együtt.
Ennek egyik legegyértelműbb jele, hogy Kínának sikerült elérnie azt, hogy az elmúlt években ősellenségnek számító Irán és Szaúd-Arábia a közvetítésével újra felvegyék a diplomáciai kapcsolatot és normalizálják az együttműködésüket. Ne feledjük, arról a Szaúd-Arábiáról van szó, amely Washington egyik legszorosabb szövetségesének számított az arab világban és amelyet a Pentagon állig felfegyverzett az elmúlt években.
A globális folyamatok tehát jól mutatják, hogy
Washingtonnak lassan ébrednie kell, ha meg akarja tartani globális hegemóniáját.
Rá kell jönnie arra, hogy ha tovább folytatja kioktató, magas lovon ülő, igazságosztó politikáját, a meglévő szövetségeseit is elmarja magától. Kína pedig szépen-lassan megszerzi az összes piacot és ráteszi a kezét a világ összes olcsón fellelhető ásványkincsére és stratégiai fontosságú nyersanyagára.
Ha pedig ez megtörténik, akkor a világtörténelem során először úgy mehet végbe az »első számú nagyhatalom« titulus cseréje, hogy azt a leváltott fél szinte észre sem veszi. A tét tehát óriási és ha az USA nem lép időben, akár mindent elveszíthet.”
***
A nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/AP/Jacquelyn Martin