Te is csak akkor tudsz szeretni egy állatot, ha emberként tekintesz rá?

2020. május 27. 12:40

Ha egy állat megszokta gazdája törődését, képes jelezni, hogy boldog, vagy ha elégedetlen… és a gazda érti ezt.

2020. május 27. 12:40
Földi Ádám
egy.hu

„Egyszer, még gyerekkoromban elmentünk édesapámmal egy öreg juhászhoz. Volt neki egy kis fekete pulikutyája. Ha az öreg csak ránézett a kutyára, az felugrott és tette, amire a gazdája kérte… szavak nélkül. A legelőn egymás mellett feküdtek, ugyanakkor és ugyanazt ették. Azért a kutyáért a gazdája ölre ment volna. Mikor meglátogattuk édesapámmal, megkérdeztem, hogy meg szabad-e simogatni. Erre az öreg csak annyit felelt halkan: »Nem tudom… még sohasem próbáltam.«

Sokszor érzem, hogy furcsa világot élünk ma. Amelyik állatot szeretjük, azért rajongunk, szinte emberként kényeztetjük, majdhogynem óvjuk az állati léttől, mert ő »jobbat« érdemel. A mai hobbiállat-tartók nagy többsége már-már nem is állatként tekint kedvencére, és furcsállja, kegyetlennek találja, ha valaki akképpen viszonyul jószágaihoz. Például a hozzánk, a majorba érkezők nagy többsége (gyerekek és szülök egyaránt) szeretne mindent megsimogatni, gyömöszölni, húzni, vonni, mindent egyszerre, mindent azonnal, mert ŐK szeretik az állatokat.

Azt pedig végképp különös kegyetlenségnek tartják, ha elmondjuk, hogy valamely állat hamarosan levágásra kell, hogy kerüljön. Biztosra veszem, hogy most is többeknek dobban egyet a szíve. Ahogyan az öreg juhásznak, úgy a gazdálkodó embernek is az életét jelentik az állatok. Nem csak az élet részei ők, hanem az élet maga. Nem a húsáért tartják, hanem mert szeretik őket. Talán nem gyakran fogják ölbe, nem mindig simogatják, de minden napjukban jelen vannak. Viszont nem adnak rá ruhát, nem hordják táskában, nem tolják babakocsiban, mert szeretik és tudják, hogy ez nem jó az állatoknak. De hajnalban kelnek, hogy napkeltére jóllakhassanak a jószágok, s etetés közben némán, szinte észrevétlenül figyelik, ahogyan kedvenceik esznek… és képesek hosszú-hosszú perceket, órákat tölteni mellettük, akár éjjel is, ha a szükség úgy hozza. Ha egy állat megszokta gazdája törődését, képes jelezni, hogy boldog, vagy ha elégedetlen… és a gazda érti ezt. Olyan harmóniában, olyan szoros kapcsolatban élnek, amely mindkettejük életét beragyogja, és ami csak az övék, az ő titkos bizalmi kapcsolatuk. A gazda büszke állataira, azok szépségére, ami pedig épp úgy tündököl vagy tűnik el, ahogy a boldog ember szépsége ragyog, míg a szomorúé elhalványodik.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 33 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kistermelo
2020. május 27. 17:50
Gratulálok a cikkhez, nagyon jó írás. A jószágtartás alapja, hogy a jószág igényeit a lehető legnagyobb mértékben kielégítse a gazda. Ezt ők azzal hálálják meg, hogy az ideális körülményeknek megfelelően a lehető legnagyobb hasznot hozzák a gazdájuknak. A jól tartott állat egészséges, nyugodt, tiszta és kezes. Alapvető igénye a jótápláltság, folyamatos, tiszta ivóvíz ellátás, nyugodt, száraz, tiszta élettér, más extrákat nem igényelnek. Biológiai értelemben nem szabad őket kizsigerelni, "csúcsra jaratni", mert az hosszútávon kihat a teljesítményükre, egészségi állapotukra, lerövidül élethosszuk. Ahogy egy gondos mesterember vigyáz a szerszámaira, gépeire, műhelyére, úgy tesz a jó gazda is, csak itt élőlények hajtják neki a hasznot, ők biztosítják számára a megélhetést, azzal a különbséggel, hogy itt nincs hétvége, ünnep, mert mindennapos munka, ez egy külön életforma.
EMM195
2020. május 27. 16:36
Az ipari állattartás erkölcstelen. A hús sokkal értékesebb kellene legyen. Állatokat nem szabad szállítani pár tucat kilométeren túl. Túl sok feleslegesen leölt állat felesleges hulladéka csak arra szolgál, hogy más állatokat tápláljon. És így a természetet megcsúfoljuk, marhát eszik a hal vagy a macska. A láncban a feljebb állónak csak az alatta lévőt szabadna fogyasztani. És szigorúan erkölcstelen a velünk egy sorban lévőt megalázni, kínozni. Pl. majmokkal állatkísérletek. A háziasított társállatok pedig már túl vannak a természetes állapotukon, őket sem szabadna kínozni. Pl kutyákat állatkísérletekben használni. Sőt, az állatkísérleteket be kellene tiltani. Ebből semmi nem valósul meg, az ember vágja maga alatt a fát és fogalma sincs róla. Ha én állat lennék, önként kihalnék. Aztán lássuk, mire megy az emberállat a nagy eszével.
annamanna
2020. május 27. 16:21
Láttam egy erdei őzet: https://www.youtube.com/watch?v=vvK0AS-dPCk&t=818s Először csak az tűnt fel rajta, hogy milyen sovány, minden bordája látszik szegénynek. Aztán kiderült az oka is: brutális szürkehályog van a szemén. Megdöbbentő, hogy valójában a vadállatoknak is pont olyan állatorvosi kezelésre volna szükségük, mint a házikedvenceknek. Ugyanúgy megbetegszenek, na persze vadállatok esetében ez egyszerűen mindegy, mert kezelhetetlen problématömeget jelentenek. Tavaly szeptemberi a felvétel, a telet teljesen biztos, hogy nem élte túl az őzike, persze ez valahol teljesen rendben van meg normális, de azért mégis sajnálom a csóri gidát.
útonjáró
2020. május 27. 12:51
valahogy így...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!