Itt van a nagy bűn, az Orbán-kormány hatalmas mulasztása

„Az világosan látszik, hogy Magyarországon pénzbőség van, és emiatt nagy a kormány mozgástere. De honnan van a pénz?

Abban a tekintetben van pénzbőség, hogy a költségvetésben a fejlesztési oldalba állandóan berakják azokat a pénzeket is, amelyek az Európai Unióból érkeznek támogatásként. Az elmúlt években a GDP 4-5 százalékát jelentette ez a jelentős extra külső forrás. De azért is van így, mert a kormányzat alapvetően arra építette fel az adórendszerét, hogy nem a jövedelmeket adóztatja jelentős mértékben, hanem a fogyasztást. A magas béremelkedési ütem rekordmértékű bevételt hoz a 27 százalékos áfán keresztül. Továbbá évről évre nem adják meg a normatívákat olyan szektoroknak, mint az egészségügy, a kultúra, a szociális vagy az oktatási ágazat. Tíz éve nem emelték például a családi pótlékot sem.

Miért változtatnának ezen, ha az emberek megfizetik a magánegészségügyet, a magániskolákat, a különórákat?

A tanárok bére borzasztóan alacsony, a kórházaknak rendre nem adják oda a teljesítménynormáknak megfelelő összegeket, az embereket rákényszerítik arra, hogy maguk finanszírozzák az ügyeiket. Az egészségügyre fordított összes kiadások felét direkt módon, közvetlenül a lakosság adja a magánszolgáltatások igénybevételével és a hálapénzzel. Ezek olyan technikák, amelyek azt eredményezik, hogy a költségvetésnek nagy a mozgástere. Ugyanakkor megjelentek olyan egyéb újraelosztási formák, mint az MNB, ahol az elmúlt években jelentős többletforrás keletkezett például abból, hogy a jegybanki tartalékot használták fel a devizahitelek átváltására, és ebből jelentős árfolyamnyereséget könyvelhettek el. Ugyanez igaz a tao-pénzekre, vagyis a költségvetésen kívül marad, de mégis forrás, amihez hozzá lehet férni.

Nem véletlenül mondják elvesztegetettnek az elmúlt évtizedet: lenne pénz a reformokra, de nem arra használják.

A kormányzat nagyon büszke az öt százalék körüli gazdasági növekedésre. De ne felejtsük el, hogy 2010-hez képest GDP-arányosan több mint 40 százaléknyi uniós forrás érkezett. Emellett felhasználták a magánnyugdíjpénztári befizetések 10 százalékát és a jegybanki tartalék felét is. Mindehhez képest a 2010-es 80 százalékról 2020 végére 65,5 százalékos GDP-arányra csökkentik az államadósságot, vagyis 15 százaléknyi rést tömnek be az előbb felsorolt 50 százaléknyi pluszforrásból.

És hol van a többi pénz?

Itt van a nagy bűn, az elvesztegetett évtized, a kormány hatalmas mulasztása. Egy ilyen soha vissza nem térő lehetőséget, ezt a mennyiségű közösségi forrást bűnös módon nem a modernizációra és a felzárkózásra fordította, hanem a gazdaság rövid távú felpörgetése érdekében elégette, többé-kevésbé az építőipari beruházásokra fordítva. Olyan állami fejlesztéseket valósítottak meg, amelyeknek nincs komoly importigényük, rövid távon élénkítik a gazdaságot, de a technikát, a technológiát nem viszik előre, kapacitásokat nem hoznak létre, sőt a megépült létesítmények fenntartása később annyi pénzbe fog kerülni, hogy finanszírozhatatlan lesz. Gondolok itt a stadionokra, uszodákra, kilátókra, térkövezésre.

Mikor érünk oda, hogy a fenntartási költségek nagyobbak lesznek, mint amennyi pénz érkezik az EU-ból?

A következő uniós költségvetési periódusban megszűnik ez a fajta pénzbőség. Nemcsak azért, mert kevesebb pénz érkezik, de a felhasználás módja is más lesz, sokkal többet adnak az intézményeknek, kivédve azt, hogy az államon keresztül folyatva a csókosok kapjanak több támogatást.

A K+F területén ezt már megoldották, az állam magához vette az MTA kutatóhálózatát.

Egyértelműen ez történt. Így könnyebb lesz lenyúlni a kutatási és innovációs pénzeket. De ugyanezért alakították át az egyetemi rendszert a kancellárok kinevezésével. Oda megy a pénz, ahova juttatni akarják. Ebből nem jön ki innováció.”