Nagy Ervin szerint Varga Judit kígyót-békát kiált Magyar Péterre (VIDEÓ)
A színésznek az időzítéssel van problémája.
Weber elbukott és talán elbukik egyszer majd a régóta tartó liberális hittérítés a jobboldalon is.
„Mint a Skinner dobozba zárt, szürke, hígagyú, de a jutalomfalatért a pedált ész nélkül nyomkodó patkányokkal, úgy bánt az elmúlt évtizedekben az unió elit alakulata a saját polgáraival. Frankón, tudományos alapon beidomította a jóléti társadalom által kínált lehetőségek utáni szaladgálásra őket. Ha a jutalomfalat elfogyott, akkor a pótlás érdekében az egyes nemzetállamok azon nyomban eladósították önmagukat, rosszabb esetben hitelekkel az egyes polgárokat – mindezt a fenntartható fogyasztás illúziójával magyarázva. Esetleg új legelőket kerestek – uniós bővítésnek nevezve ezt.
Csoda, ha a nyugaton sokáig működő jóléti társadalmak mélyén kialakult egyfajta demokratikus deficit? Hogy az állampolgárokat egyre kevésbé érdekelte, hogy ki vezeti az országuk felett bábáskodó uniós bürokráciát? Csoda-e az, hogy olyan politikusok ültek az uniós szervek talmi trónjára, kik mindig azt mondták, amit az aktuális hallgatóság, de leginkább a liberális hegemónia hallani kívánt? Nem, mert csupán egy kisebbséget érdekelte – mindaddig, míg a jutalomfalat megvolt. Nos, Manfred Weber az ilyen politikusok prototípusa lett volna. Ha lett volna! De Weber úgy tűnik elbukott és talán elbukik egyszer majd a régóta tartó liberális hittérítés a jobboldalon is.
Az Európai Unió gazdasága folyamatosan a pénzügyi válság felé dübörög. Vannak felfelé és lefelé ívelő korszakok, de a hiányspirál örvényként húzza egyre csak lejjebb az egyes országokat. A bankrendszer érdekeinek oltárán feláldozott, eladósodott országok továbbra sem képesek kilábalni az adósságcsapdából. Továbbra sincs valódi termelői munka, az európai polgárok jelentős hányada a különböző szolgáltató szektorokban dolgozik, nincs elégséges előállított produktum, mely »testi erőt« adna a kontinensnek. Ráadásul végtelen fogyasztásra rendezkedtünk be, mely némi ellentmondást rejt önmagában. Végtelen növekedés ugyanis nem tartható fenn egy végesen csökkenő anyagi világban. „Elfogytak a legelők” – tehát testileg megbetegedett ez az egész rendszer. Nem is beszélve a fiatalokat sújtó munkanélküliségről, és az egyre nagyobb krízist okozó iszlám alapú migrációról… de ez egy másik, ugyanakkor igen fontos történet.”