Őszintén remélem, hogy a következő években kizárólag ukránok kapják a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscar-díjat – de tényleg!

(Nyitókép: AFP/Dimitar Dilkoff)

Idén március 11-én beleébredtem egy rémálomba. Remegő kézzel nyitottam meg a laptopot, a fogaim fájdalmasan vacogni kezdtek, amikor kigyulladt a monitor fénye, izgatott rángásaim csak harmadszorra engedték, hogy helyesen írjam be a keresőbe: „Oscar-díj”. Álmaim ott vártak, szemérmesen bebújtak a felugró banner mögé. Apró, rövid nyekegéseket hallattam, mint a macska, aki meglát egy madarat az ablakon túli faágon.

Eltűnt a banner (valami gyökér benzines láncfűrészt akart nekem eladni, kiikszeltem, amint lehetett), még a nem kötelező sütiket is boldogan elfogadtam, csak engedjenek már oda, engedjék már valóra válni a szép új világot az én tudatomban is!

Legjobb film: Oppenheimer.

Nem láttam, máig nem értem, mi köze a Barbie-hoz. A borítóján csupa fehér arc. Érdekes…

Legjobb férfi (erről a binaritásról nem tudtak még leszokni, hagyjuk is...) főszereplő: Cillian Murphy.

Azt hallottam, hogy a karaktere folyton csajozik, amúgy meg a neve…Oppenheimer…hát, mit ne mondjak, elég zsidós. Azért erre odafigyelhettek volna, amikor épp az a népirtás zajlik valahol. Nem illik ez most.

Egyszercsak ökölbe szorult a kezem, visszazuhantam az ágyra, és a párnámba nyálazva-könnyezve üvöltöttem:

Sirámaimat pedig meghallgatták odafönn! Mármint Amerikában. Most azt mondják, az amerikai filmakadémia végre a sarkára állt és eldöntötte, ezentúl csak olyan filmek kaphatnak Oscart, amelyeknek vagy a stábjában, vagy a történetében meg vannak jelenítve hátrányos helyzetű csoportok.

Látom a jövőt, csodaszép, ott vagyok a bannereken túli zöld mezőkön, érzem a tenyeremen, ahogy a kalászok visszasimogatnak, és nézem, amint

Ma végre kikelek az ágyamból!

***

Valójában 2004. december 6-án ébredtem rémálomba. Ezért most tele vagyok reményekkel. Őszintén remélem, hogy a következő években kizárólag ukránok kapják meg a legjobb idegen nyelvű film díját. De tényleg! Ha már amúgy is minden díjat nekik kell adni, akkor legalább tényleg jelenítsék meg a filmjeikben az országukban elnyomott, kirekesztett hátrányos helyzetű népcsoportokat.

Csinálhatnának játékfilmet arról, hogyan nyesegették vissza az elmúlt tíz évben a kisebbségek szerzett jogait, vagy hogy miként veszik át egyes városok felett a hatalmat olyan soviniszta családok, akik úgy néznek ki, mint a Maffiózók szereplőgárdája két hét után Kelet-Európában.

miközben otthon a gyönyörű és fiatal ukrán menyasszonyát azok a gyanús ábrázatú fazonok kerülgetik, akik a várárokba lökték a Turul-szobrot. Ha ez nem hollywoodi forgatókönyv, akkor semmi. Áh, miket beszélek, elmúlt már az az idő.

Nem is kellenek ide helyi kisebbségek. Se magyarok, se oroszok. Meglesz az az Oscar nélkülük is.