Melyek voltak az idei ítélkezési év legjelentősebb ítéletei, amelyek jelzik a testület életében bekövetkezett paradigmaváltást?
Az „originalizmus” egyértelműen fölénybe került az idei évben. A Dobbs abortuszdöntésben a testület úgy vélte, ahhoz, hogy megértsük, milyen jogokat is biztosít az alkotmány 14. kiegészítésében foglalt szabály, azt kell megvizsgálni, mit is jelentett a ratifikálásának időpontjában. Nem az számít, hogy milyen értelmezése, víziója érvényesült a későbbi korokban, hanem
az a perdöntő, hogy mit gondoltak az emberek az abortusz és a 14. alkotmánykiegészítés kapcsolatáról akkor, amikor az alkotmányos szabályt elfogadták.
Ezzel párhuzamosan a Legfelsőbb Bíróság azt is megállapította, hogy az 1973-as Roe kontra Wade döntés hibás volt, mert nem végezte el ezt a történelmi analízist, hanem ehelyett későbbi aggályoknak engedett. Az alkotmány második kiegészítésével összefüggő fegyverviselési joggal kapcsolatos ügyben a Legfelsőbb Bíróság szintén nagyon nagy hangsúlyt fordított az alkotmányszöveg elfogadásának idején fennálló jelentésére.
Amikor kiemeljük a Dobbs-döntést, mint az ítélkezési év egyik legfontosabb határozatát, akkor rögtön magunk elő idézzük a Roe kontra Wade ítéletet is. Ezzel összefüggésben számos szakértő arra mutatott rá, hogy a Legfelsőbb Bíróság túlságosan nagy hatalmat tart a kezében, és akarva-akaratlanul, de olyan kérdésekben dönt, amelyek a demokratikus döntéshozatalhoz tartoznak. Véleménye szerint mindez hogyan befolyásolja az amerikai politikát? Enyhítheti az „originalizmus” ezt a fennálló a feszültséget?
Nos, az „originalizmus” hívei ezt határozottan így gondolják. Megmentik a bíróságot attól, hogy „ámokfutásba” keveredjen, vagyis másként fogalmazva attól, hogy olyan elvek nélkül hozzon ítéleteket és alkosson szabályokat, amelyek őt saját magát is korlátozzák. Tehát ebben az értelemben
az „originalizmus” és a „textualizmus” megszabja a bíróság működésének kereteit, vagyis megköveteli, hogy a saját hatáskörein belül maradjon.
” és a „” megszabja a bíróság működésének kereteit, vagyis megköveteli, hogy a saját hatáskörein belül maradjon.Persze az a kérdés, hogy mit is jelent a történelem, adott esetben szintén értelmezés vagy vita tárgyát képezheti. A kritikusok arra mutatnak rá, hogy ez nem elég erős korlát, mert éppúgy szolgálhat progresszív, mint konzervatív eredmények igazolására.