„Itt valami rendkívüli történt a 16. század elején” – így áll a mohácsi csatatér kutatása
2023. február 26. 18:01
Tovább zajlik a magyar nemzet sorsát eldöntő, 1526-os mohácsi csata pontos helyszínének feltárása – a további nagyívű kutatásokhoz viszont új forrásokra van szüksége a kutatóknak. Bertók Gábor régészt kérdeztük!
2023. február 26. 18:01
p
57
0
90
Mentés
Először 2020-ban készítettünk interjút a mohácsi csata új régészeti feltárásairól Bertók Gábor régésszel, múzeumigazgatóval (Janus Pannonius Múzeum, Pécs), adjunktussal (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Régészettudományi Intézet), aki nem utolsósorban a Mohács 500 Csata és Hadszíntérkutató Egyesület elnöke is.
A cikkben egy tömegsírban talált ólomgolyóról esett szó,
ami már akkor nagy segítségnek tűnt a csatatér beazonosításához,
a feltételezett csatateret Majs falu határába helyezte a szakértő. 2021-ben aztán egy puskacsövet is találtak a kutatók ugyanitt.
2022 elején Bertók Gábor már kijelentette a Mandinernek: „Bezárult a kör, a tömegsírok és a megtalált leletek a mohácsi csatához köthetők, hiába próbálták ezt kétségbe vonni az elmúlt időszakban.” Ezúttal az elmúlt egy év tapasztalatairól kérdeztük a régészt: az új leletekről, az új eredményekről és a következő lépésekről.
Csatatér és tömegsír – két szálon fut a történet
A szakember mindenekelőtt emlékeztetett, hogy két szálon fut a történet: az egyik a tömegsírok feltárása, a másik a csatatér kutatása. Munkaügyileg és az események szempontjából nagyjából összekapcsolódott a kettő, bár fizikailag külön helyszínen vannak: négy kilométer távolságra található az általuk gondolt csatatér a tömegsíroktól. A tömegsírfeltárás kapcsán az válik egyre valószínűbbé, hogy akiket ott eltemettek, azok nem az ütközetben, legalábbis nem a fő ütközetben haltak meg, hanem kivégezték őket a csata után. Erről
írott források is rendelkezésre állnak, magyar és török oldalról egyaránt arról, hogy volt egy tömeges kivégzés.
„A legutóbbi interjú óta befejeztük a sírfeltárást, a kép nem változott. Százas nagyságrendben vannak olyan sérültek, akiket kiszolgáltatott helyzetben ért a halál: hátulról átvágták a nyakukat, és sok esetben ezzel együtt többször összekaszabolták a fejüket – ezek pedig nem harci helyzetre utalnak.”
Összességében három ólomlövedék került elő a sírból, 10-15 milliméter közötti ólomgolyók, ezek átmérőjük alapján megfelelnek annak a típusnak, ami a csatatéren a legnagyobb számban került elő.
„A csatatéren ugye megtaláltuk az ominózus puskacsövet: a tavaly novemberi fémkeresőzésünk során pedig nem messze a puskacső lelőhelyétől előkerült egy másik puskaalkatrész, egy kakas is. A legfontosabb, hogy ez a két tárgy akár össze is tartozhatott, ugyanaz a típus. Valószínűleg nem tartozott össze, több elszórt fegyver lehetett a területen, de annyira illik a korszak fegyvereihez ez a kakas – az elsütőszerkezet része –, hogy konkrétan össze lehetne építeni a rekonstruált puskacsővel, hozzáépíteni a faszerkezetet és ki lehetne lőni vele a megtalált ólomgolyók jó részét. E rekonstrukció elkészítése amúgy szerepel is a terveink között” − meséli Bertók Gábor.
Hozzátette: „Németh Balázs és Haramza Márk kollégáimmal közös kutatásaink során azóta több olyan korabeli tűzfegyverre is bukkantunk Európa múzeumi gyűjteményeiben, amelyek azt bizonyítják, hogy a 16. század elejének a fegyvertípusáról van szó: magyarán szólva bekötöttük a dolgot tágabb kontextusba, ami bizonyító erejű. A hadi leletekkel együtt a helyszínen talált, átlagos késő középkori-kora újkori falvakban nem tipikus érmék egy része, köztük a Szulejmán-aranyak is arra utalhatnak, hogy
itt valami rendkívüli történt a 16. század elején”.
Az ominózus kas, az puska elsütőszerkezetének a része
Az ütközet helyszíne és a horvát kapcsolat
Önmagában a lövedékszóródás és a tárgyak szóródása is beszédes, fejtegeti Bertók: leletszóródási térképeket is készítettek a legtöbb kutató által a csata által érintett, azaz a mai Nagynyárád, Sátorhely, Udvar és Majs közötti magterületről. 20-25 négyzetkilométerről van szó, ezt kellene teljesen átvizsgálni, hogy teljes bizonyossággal meghatározzák a mohácsi csata helyszínét. „Ebből mi 10-12 négyzetkilométert már átnéztünk fémkeresővel” – szögezi le. Ezen belül
egyetlen olyan helyszínt tudtak azonosítani, amire azt lehet mondani, hogy ütközet helyszíne volt: Majs határát.
Az is elmondható, hogy az átkutatott, egyébként csata által biztosan nem érintett területek közé egyre nehezebben illeszthető még egy csatahelyszín.
A kutatócsapat hamarosan Horvátországban is terjeszkedik, köszönhetően az Eszéki Régészeti Múzeummal kiépült a kapcsolatnak. „Vannak olyan elképzelések is, miszerint a csata vagy annak egy része a mai magyar államhatártól délre zajlott” – fogalmaz a régész, azonban azonnal hozzáteszi: személyes véleménye, hogy Majsnál zajlott a csata, hiszen a legtöbbek által a csata által érintettnek gondolt magterületen nem találtak olyan helyszínt, ami hasonlítható lenne hozzá.
Elképzelhetőnek tartja, hogy azokon a területeken kerül elő még csatahelyszín, amiket még nem vizsgáltak át, de ennek kicsi valószínűségét látja.
Márciusban tehát a kutatást újabb területekre is kiterjesztik a határ horvát oldalán,
a magyar oldalon a kutatásba több, mint egy éve bekapcsolódott horvát kollégákat segítve. „Ha találnak valami jelentős dolgot, mondjuk egy újabb csatahelyszínt, akkor újra kell gombolni a kabátot; ha nem, akkor ki lehet ikszelni a horvát szálat” – mondja a régész.
Pénzkérdés az egész
Hogy összeáll-e a puzzle a mohácsi csata 500. évfordulójára? Bertók Gábor úgy fogalmaz, hogy lényegében az egész kutatás, így a csatahely beazonosítása is pénzkérdéssé vált, hiszen emberek alkalmazásával, akik csakis ezzel foglalkoznak, megoldódna a probléma.
Mivel pénzt sehonnan nem kaptak egyelőre a hatalmas terület átfésülésére, marad a hobbiprojekt:
a kutatók hétvégenként, lelkesedésből végzik a munkát – hogy ez kitart-e 2026-ig, az jó kérdés.
A teljes bizonyossághoz összesen, a magterületeten kívüli részeket is beleszámolva, 60-70 négyzetkilométer átnézése szükséges a meglévő szisztémával, technikával, és ami még ennél is fontosabb, ennél is pénzigényesebb, az a meglévő, folyamatosan halmozódó anyag feldolgozása.
„Kilencezer tárgyat írtam össze egy táblázatban, de sajnos egyelőre nincs egy dedikált ember, aki ezzel foglalkozna, a kollégáim és én alkalmilag tudunk időt szakítani a kutatásra. Bár így is jelentős eredményeket értünk el, és úgy tűnik, sikerült a csatahelyszínt azonosítanunk, a teljes bizonyossághoz még át kell kutatnunk területeket és jó lenne a leletanyag teljes feldolgozása is” – mondja.
Valójában több csata zajlott?
Létezik olyan elmélet is, ahogy már utaltunk rá, mely szerint Bertók Gáborék majsi helyszínén valóban a mohácsi csata zajlott, de csak egy része. Ez elvben előfordulhat, de a szakember nem sok esély lát rá: „A gond itt az, hogy az írásos, történeti forrásokba több mindent is bele lehet látni: néhány szemtanú szubjektív, csak a csata általa érzékelt részét leíró beszámolója áll csupán rendelkezésre. A régészet viszont egy rendőrségi bizonyítási eljáráshoz hasonlóan kézzelfogható bizonyítékokkal tudja kiegészíteni a az írott forrásokat, ami döntő fontosságú lehet a »nyomozás« során.” A szövegekre és tárgyakra is szükség van, szögezi le.
Bertók egy érdekes dologra is felhívja a figyelmet:
„Ha tágabb értelemben vesszük a mohácsi csatát, biztosan volt legalább még egy ütközet, mégpedig a magyar táborban.
Sejtjük, hogy ez hol fekszik, érdemes átvizsgálni.”
Erre az összecsapásra indirekt utalás szerepel Brodarics István királyi kancellár leírásában is, aki megjegyzi, hogy menekülése során a tábort már feldúlva találta. Ezt a helyszínt valószínűleg a török lovasság rohanta le, ennek nyoma kell, hogy legyen. A korábbi elképzelések szerint az ismert sírokban ennek a mészárlásnak a halottjai pihenhetnek, és mai ismereteink alapján sem kizárható, hogy a szultán előtti kivégzés áldozatai közé keveredve őket is megtalálhatjuk a maradványok között. Annyi azonban biztos, hogy a csatahelyszíneken, tehát Majs és a tábor területén még lennie kell további, az összecsapás halottait rejtő tömegsíroknak.
Ami a tömegsírfeltárást illeti, jelenleg a maradványok antropológiai feldolgozása zajlik a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékén. A Pálfi György által vezetett kutatás keretében, két doktorandusz csak ezzel foglalkozik: egy antropológus és egy igazságügyi orvostani szakértő, aki a sérüléseket fogja vizsgálni.
„Most indul a komoly értelmezés: milyen fegyverrel okozták a sérüléseket, mi történt valójában. Az eddig közzétett sejtéseink a terepi megfigyelésekből indultak ki, a végső igazságot a laborvizsgálatok fogják kimondani a sírban talált áldozatok sorsával kapcsolatban” – fogalmaz végül a régész.
A fémkeresőzés által érintett területek (sárgával a csatahelyszínen található falunyom területe)
Nyitókép: A mohácsi csata egy 16. századi török miniatúrán
Nánay Mihály szerint a sokévi átlagnak megfelelő volt a szerdai történelem érettségi nehézsége, a feladatok nagy része szövegértéssel, kompetencia alapú módon megoldható volt.
Neves szaklapban jelent meg egy cikk, ami eddig elképzelhetetlen mélységben elemzi az avarok genetikáját, rokonsági és társadalmi viszonyait, akik makacsul ragaszkodtak hitükhöz, gyökereikhez.
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
Komoly izgalmakat hozott a Real Madrid és a Bayern München csatája.
p
3
0
4
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 90 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2023. február 27. 14:18
"Amit pl. az európai politikát tökéletesen átlátó, szuper művelt, kiváló stratéga Mátyás királyunk meg is tett: átengedte a török hadakat Horvátországon, hogy ezzel is gyengítse a hazánk erős, brutális (és sunyi) ellenfelét a Habsburg hatalmat. "
Ez pontosan mikor volt?
Az akkor élt emberek szemével kell nézni a dolgot.
Adott egy török terjeszkedés, és bár közünk nincs hozzá, néha beavatkozunk és általában távol a hazától, idegen földön megleckéztessük őket.
Nem is jönnek ide, hagyják, hogy nyugodtan csatázgassunk egymással.
Aztán ezek a lenézett pásztorok bemerészkednek királyságunk területére.
Nosza-elindítjuk a véres kardot, a nemzet legjobbjai táborba vonulnak.
Sokan is vagyunk, a bor is bátorítja vitézeinket.
Igaz van még egy sereg 1 heti járásra, de ki verhetne meg ennyi vitézt, akik már itt vannak?
Olyan fegyverünk van, amely az ellenségnek nincs- a nehézlovasság!
Az ezidáig minden ellenséget lesepert a csatatérről.
A sereg védelmén nem is gondolkodtak, az egész felállás csak támadni tudott.
Az is igaz, hogy csak sík terepen hatásos, ezért választotta a vezérkar helyszínül a Mohácsi síkságot.
Ez a mérhetetlenül nagy kivagyiság, az ellenfél lenézése hozta el a csatavesztést!