Április 3-án megdőlt a kiábrándult fideszesek tömegeiről szóló mítosz. Ez a mítosz annak ellenére élt a választás előtt is, hogy mind a Századvég, mind az Idea Intézet mérhetetlennek találta. Ruff Bálint kampánytanácsadó pedig azt nyilatkozta: kiderült, hogy a „konzervatív polgári értelmiségi gondolatnak” maximum pár száz követője van. A hangsúly itt az értelmiségin, nem a polgári vagy a konzervatív szón van, mondhatnánk akár keresztény értelmiséget is.
Az értelmiség évtizedek óta elégedetlen a politikával. Több problémája is van vele: hogy nem elég kifinomult, túlságosan leegyszerűsítő, hogy sok benne a hatalmi harc, s hogy konstruktív, pozitív kampány, illetve eredménykommunikáció helyett (vagy mellett) negatív kampány van. Szokás felhozni még az ország kettéosztottságát, a mély árkokat is. Aztán a még naivabbak szeretnék, ha a pártok és a politikusok végre félretennék érdekeiket, és együtt dolgoznának az országért, például szakértői kormányt alakítva. Végül sokan hangot adnak a politikától való irtózásnak is: túlságosan sok minden át van politizálva, és nem kéne politikai kérdést csinálni ebből vagy abból.
Ezen harmincéves sirámok mögött naivitás, sértettség, értetlenkedés van, valamint az önreflexió hiánya. Aki ugyanis négyévente siránkozik a kampány minőségén, mindig épp a legújabbat tartva az eddigi legdurvábbnak, az nem reflektál saját korábbi gondolataira, és nem képes levonni a következtetést: a kampányok márpedig ilyenek. Az értelmiségnek nem az a baja, hogy ő nincs megszólítva, mert meg van. Számos fórum van erre: például tévéműsorok, nyomtatott lapok. Az ő baja az, hogy nem csak ő van megszólítva. Az értelmiség azt szeretné, hogy kizárólag a szép, lekerekített, kifinomult, racionálisnak mondott értelmiségi stílus legyen a politikában, más ne. Nem „mellett”, hanem „helyett”.
Ez az ünnep arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban. Constantinovits Milán írása.
Az utóbbi 30 évben a nehézségek ellenére is megtartottuk vezető szerepünket. A klímaváltozás, a munkaerőhiány és a generációváltás azonban óriási kihívást jelent.
A „Jön a farkas!” kiáltása: ha túl sokszor és indokolatlanul hangzik el, elveszíti erejét.
Hány mandátummal lenne elégedett? Melyik frakcióba várja a Fideszt? Ki lenne az ideális EB-elnök? A kormánypárt EP-listavezetőjével beszélgettünk.
Mitől vonzók a magyar egyetemek a külföldiek szemében? Mikor kerülhet pont az Erasmus-ügy végére? Interjúnk a magyar felsőoktatás és kutatás nemzetköziesítéséért felelős miniszteri biztossal.
Marco Rossi szövetségi kapitány kihirdette a nemzeti együttes bő keretét. E 34 labdarúgó közül kerül ki az a 26, aki Magyarországot képviseli nyáron Németországban. Seregszemlénk az Európa-bajnokságra készülve.
Az iráni elnök helikopterbalesetben vesztette életét.
Roman Vaszilenko lerántja a leplet a magyar-kazah együttműködés lényegéről.
