A kormánypárt hatalomtechnikai szempontból helyesen és gyorsan cselekedett, és két fontos politikusa méltósággal távozott a színről

„Következmények nélküli ország” – mondják sokan hazánkról.

Avagy kárörvendenek – holott legfeljebb annyit konstatálhatnak, hogy a kormánypárt hatalomtechnikai szempontból helyesen és gyorsan cselekedett, és két fontos politikusa méltósággal távozott a színről. 

Akik nem a részvételért, hanem a győzelemért vesznek részt egy küzdelemben, rendkívül szigorú szabályok szerint élnek.

Ezért lennék én tökéletesen alkalmatlan politikusnak (is). Hiszen egyetlen hiba is elmoshat egy teljes életpályát.

A politikai közösség, amely megfelelően reagált, tovább erősödik – akik pedig a túlparton valamiféle sikert éreznek, hamar rájönnek, hogy erre semmi okuk.

Nem feltétlenül magától értetődő készség, hogy bele tudjuk élni magunkat egy másik ember helyzetébe; azonban aki végiggondolja, micsoda érzelmi és intellektuális terhek nehezednek most azokra a szereplőkre, akik elhagyták a küzdőteret, nem rugdossa tovább őket, hiszen azzal csak annyit bizonyít, hogy a méltóság töredékével sem rendelkezik.

Hozzám közelebb áll egy szelídebb, barátságosabb közeg, ahol megengedhetőek a botlások, ahol van feloldozás.

érzékeli a társadalmi tényezőket és hatóerőket. 

Amiben pedig akár közös nevezőre is lehetne jutni, mint az egyszeregyben: barátságos, inkluzív attitűddel könnyebbek a mindennapok. „Kimulatni” a megbukottakat semmirevaló dolog – a közbizalmat erősíteni pedig helyénvaló.

(Nyitókép: AFP)