Első nap az árulásban

„Az ellenzék kiegyezett a hatalommal. Magunkra maradtunk.

Látványos bemutatott tartott a hivatalos ellenzék a napokban arról, hogy mi vár ránk a következő négy évben. Ha valaki nem követné, csütörtökön elkezdték a parlamenti munkát, ami – az ígéretük szerint – most már tényleg el fog vezetni a rendszer megdöntéséhez, vagy legalább a kormány meggyengítéséhez, de ha ahhoz nem is, akkor a negyedik kétharmad megakadályozásához mindenképpen, és ha még ahhoz sem, akkor már csak pár évet kell kibírni 2026-ig, amikor az addigi kitartó parlamenti munkának köszönhetően a rendszer biztosan meg fog bukni. Vagy legalább a kormány meggyengül. Vagy elveszti a kétharmadot. Vagy 2030.

Mintha eltévedtünk volna az erdő közepén. Két ösvény közül választhattunk, elindultunk az egyiken. Ami nem bizonyult jó döntésnek, már amennyiben az a cél, hogy hazataláljunk, mert hosszú tekergés után visszajutottunk a kiindulópontra. Ezután nekivágtunk megint ugyanannak az ösvénynek. A túravezetők meggyőztek minket arról, hogy legközelebb jó irányba kanyarodik ugyanaz az út. Érdekes, sokan követnék őket harmadszorra is. Mert talán majd most. Nem lenne érdemes kipróbálni a másik ösvényt? Nem, mert lehet, hogy az nem vezet sehova. Szemben az ismerttel, amiről ezt tudjuk is.

A következő események történtek azzal párhuzamosan, hogy a parlamenti munkában két cikluson keresztül már bizonyító túravezetők a rendszerből való kivonulás helyett újra elindultak befelé.”