A szolgaság kis körei

„Jómagam több évet önkénteskedtem különböző, főleg egyházi körökhöz köthető civil szervezetekben, és jelenleg is tagja vagyok többnek. Pontosan ismerem a valódi nem kormányzati szervek fontos szerepét a társadalomban: azok nélkül nem lehetne helyi szinten megoldani társadalmi problémákat, és a lokális ügyek intézése elveszne a végeláthatatlan bürokrácia útvesztőiben. Azonban volt alkalmam a modern, progresszív Nyugatról pénzelt álcivilek működésébe is belelátni, hiszen az általánosan civileknek szervezett eseményeken mind a kettő – lokális civil és globalista álcivil egyaránt – megjelenik.

Néhány személyes élményemet szívesen megosztom. Két éve olasz »civilek«, akik deklaráltan marxistának tartották magukat, migránsok szabad utaztatására szerveztek programot Magyarországon. Amikor felhívtam a figyelmüket arra, hogy ezt a magyar nép mérsékelten kívánja, a válasz az volt, hogy akkor a magyarok tévednek. Hogy a nép mit akar, nem számít: megjött a globális direktíva, ők pedig lelkesen teljesítenek.

Egy macedón újságíróval éppen idén nyáron volt alkalmam beszélgetni. Mint elmondta, szereti a szólásszabadságot. Azt mondtam, én is, és megkértem, nevezzen meg egy országot, ahol szerinte teljes a szólásszabadság. Ő erre Németországot hozta fel: azt a Németországot, ahol a bevándorlók antiszemitizmusáról szóló közszolgálati dokumentumfilmet letiltatták. Összehasonlításképpen: a nekem ugyanerről a hollandiai viszonylatban szóló riportomat egymásra licitálva idézte a hazai sajtó. Amikor felhoztam neki a bevándorlók antiszemitizmusát, a válasza ez volt: »Igen, de az nem számít.«”