Még egy kávé rendel

„Déjà vu érzésem van. Az észérvek helyett ismét az érzelmek dominálnak, pedig az euró bevezetése nem az Ujhelyi által vizionált politikai értékválasztás témakörébe tartozik, hanem egyértelműen gazdasági kérdés. Kár azon vitatkozni, hogy be kell-e vezetni az eurót, hiszen minden uniós tagállam vállalta a csatlakozáskor, hogy előbb-utóbb elhagyja a nemzeti valutáját és áttér a közös fizetőeszköz használatára. (Ez alól csak az éppen távozó Nagy-Britannia és Dánia kapott felmentést.)

Az, hogy az euró bevezetése egyértelmű előnyökkel jár, nem kérdés. A magyar gazdaság sebezhetősége csökkenne, a vállalkozások nem lennének kitéve egy hektikusan változó nemzeti deviza árfolyam-ingadozásának, kiszámíthatóan tervezhetővé válna az üzleti év. A közös valuta alacsonyan tartja az inflációt, olcsó hiteleket tesz lehetővé, és csökkenti a pénzváltás költségeit. (Ha Magyarország már a kétezres évek végén bevezette volna az eurót, a devizahitelesek sem jártak volna rosszul.) Eközben az Európai Bizottság további terveket szövöget, ezek között szerepel a közös adósságkibocsátási pénzügyi eszköz – az eurókötvény bevezetésének az előszobája –, amely egyfajta közös adósságfinanszírozást tesz lehetővé. Ha ez megvalósul, az eurót használó kelet-európai országok sokkal kisebb kamatok mellett finanszírozhatják az államadósságukat.”