Hátravan a neheze

„Ázsiában közel egymilliárd fővel lett kevesebb azoknak a száma 1990 óta, akik borzasztó nyomorban élnek. A Világbank nyelvére lefordítva: azok, akik naponta kevesebb mint 1,9 amerikai dollárnak megfelelő pénzzel rendelkeznek. India és Kína őrült gazdasági fejlődése mindkét országban százmilliók életkörülményein javított, főleg a nagyvárosokban. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a legfrissebb becslések szerint idén a föld lakosságának már csak 9,3 százaléka, hétszázmillió ember él majd a mélyszegénységi küszöb alatt.

Huszonöt éve még közel kétmilliárdan voltak, a világ akkori lakosságának 37 százaléka. Az ENSZ és a Világbank célja az, hogy 2030-ra megszűnjön a mélyszegénység, amin azt értik, hogy a nyomorban élők aránya három százalék alá süllyed. Azt azonban a washingtoni közgazdászok elemzése is elismeri, hogy erre nincs sok esély. A mélyszegénységben élők fele ma a szubszaharai Afrikában él, ahol a szegények aránya ugyan csökken, de a népesség növekedése miatt a számuk az elmúlt másfél évtizedben még nőtt is hatvanmillióval.

A legszegényebb afrikai országok gazdasága a nyersanyag-kitermelésen alapul, ami nem teremt sok jól fizető új munkahelyet. Ide nem áramlanak külföldi befektetések, nem telepítik ide gyáraikat a nyugati cégek. Még mindig nincs elég iskola, orvos, kórház és vízvezeték. A globális felmelegedés is Afrikát és azon belül a legszegényebbeket sújtja leginkább, mert nekik van a legkevesebb eszközük arra, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez. A nemzetközi szervezetek fogadkoznak, hogy megküzdenek a szegénységgel. De még csak most jön a neheze.”