Netikett

„Vajon valóban elég néhány sor és egy név ahhoz, hogy ismerősök legyünk? Hol kezdődik az ismeretség? Nagy online világunkban elég egy közös hivatali ügy, és máris az ismerősöm lesz valaki?

A. Lincoln Ryave és James N. Schenkein írt egykor egy rövidke tanulmányt a járás művészetéről, amelyben azt fejtegették, milyen szabályok jellemzik az ember egyszerű sétáját - amikor egyedül sétál, és amikor mással, másokkal együtt. A tanulmány témája teljesen hétköznapi, mi több, banális, ám épp ez adja érdekességét. A járást jellemző »szabályok« ugyanis nem explicit, vagy leírt pontok, hanem hallgatólagosak; csak akkor vesszük valójában észre, ha megsértik őket (pl. egy ismeretlen hozzánk túl közel sétál az utcán).

Nem akarok azon siránkozni, hogy régen mindenki mindenkit ismert a soron. Ez már nem az a világ, de akkor is: meddig kell fárasztanunk az agyunk azzal, hogy memorizálni próbálunk neveket és fotókat a web2-ben? És nem lehetséges, hogy azt a bizonyos illemtávolságot érdemes volna megtartanunk a virtuális világban is?”