Alsó-értelmiség

„Életemben először commentet (így mondják trendin a hozzászólást, nem kommentárnak: commentnek) írtam egy témához a Facebookon. Először és utoljára. Bár illúzióim nincsenek a nép szellemi szintjét illetően, egy odi profanum vulgus mégis kiszakadt belőlem, amikor elolvastam a hozzászólásokat. És ünnepélyesen megfogadtam, hogy ilyet soha többé nem teszek, nem kommentálok, nem hagyom, hogy elsodorjon a vélemények szennyes áradata.

A régi görögök szerint a megismerés legalacsonyabb foka a vélemény, a doxa. Aki valamely tárgyban minden tudásnak híján van, annak csak véleménye lehet a dolgokról. A vélemény mint megismerési forma az okhloszra, a tömegre jellemző. Van ugyan igaz vélekedés (orthé doxa) is, amely képes helyes irányt szabni a cselekvésnek, de ez nem az igazi tudás, mert aki az igaz vélekedés talaján áll, az pusztán gyakorlati kérdésekben dönthet helyesen. A doxa a hétköznapi ember vélekedése.

A Facebook és a hozzá hasonló véleménylerakatok olyan helyek, ahol a hétköznapi ember – akinek véleményére egyébként senki sem kíváncsi, aki tudja, mi a szellem – kitombolhatja magát. A tömegalkotók itt véleményeiket mindenféle témában egymás nyakába öntik, és ezt érzik kommunikációnak, kapcsolattartásnak, horribile dictu: beszélgetésnek. Technikailag felturbózott folytatása ez a „megkérdeztük az utca emberét” típusú tévéműsoroknak és a tévéképernyő alján futó SMS-csíknak, amit a demokrácia nagyobb dicsőségére a plebs okád bele az éterbe, hirdetve véleményét bármiről, amihez nem ért.

Szavazni is ezek az emberek mennek. (Ezért csoda, ha néha nem az MSZP nyer.) A tömegek lázadása a végére ért, immár a tömeg kormányozza önmagát.”