Tényleg fel kellett jelenteni Milák Kristófot?

Nyitókép: MTI / BALOGH ZOLTÁN

„Milák Kristóf olimpiai bajnokként és világcsúcstartóként az érdeklődés középpontjában áll egy olimpia küszöbén, ez természetes. Úszóklasszisunkról azonban az is tudható, hogy nem pusztán nem szeret fürdőzni a rivaldafényben, hanem az ezzel járó kötelező megjelenésekkel is hadilábon áll. Aki ilyen típusú ember, annál ez is teljesen természetes, és hát mégiscsak az úszása miatt kedveljük, nem pedig azért, ahogy nyilatkozik vagy nem nyilatkozik. Ebbe azért igazán bele lehetne törődni, még ha az újságírónak az is a dolga, hogy kérdezzen, és nem szereti, ha nem válaszolnak neki. (...)

Három napra rá aztán jött a feljelentés, Szöllősi Györgynek, a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) elnökének címzett kérdések formájában.
Nem kéne-e szankcionálni, ha az egyik legsikeresebb sportolónk nem áll szóba a médiával? Eltűrjük-e, hogy Milák akár a médiának, akár csak bizonyos személyeknek szánva, akár csak a feszültség miatt bemutatta a középső ujját a fotósok felé? Milyen múltbeli és remélt jövőbeli eredmények legitimálják a hasonló viselkedést? Ilyen kérdéseket tettek fel, de a legkedvesebb mégis az MSÚSZ állásfoglalás felvetése volt, amivel megfegyelmeznék az úszót. Szöllősi a kompromisszumot hangsúlyozva lejegelte a kérdéseket, és megjegyezte, »úgy néz ki, társadalmi felháborodást azért nem szült Milák Kristóf elzárkózása«.

Hát azt nem. Nyilván fontos az önérzet meg a presztízs meg a megbecsültség kicsikarása, csak hát ilyen feljelentést megereszteni egy olimpia előtti felkészülés során nem biztos, hogy kellett. Ez talán fájdalmasan érinti a sportújságírókat, akik pátoszosan a nyilvánosság képviselőiként tekintenek magukra, de valójában inkább csak elviszik a híreket a nyilvánosságnak, hogy a sportoló – még ha nem is viselkedett elegánsan – bizony fontosabb az újságírónál. És akikből ilyen feljelentősdi bukik elő ha nem tetszik valami, aztán csodálkoznak, hogy a sportoló inkább elkerüli a vegyeszónát…”