Nyitókép: IV. Béla társuralkodóvá koronázza fiát, Istvánt (Képes-krónika)
V. István a korszakos jelentőségű királyunk, IV. Béla és egy bizánci hercegnő elsőszülött fiaként született 1239-ben, magyar királyként 1270 és 1272 között regnált. A hazai történetírásban alakja ellentmondásos:
egyrészt hálátlan, hataloméhes fiúként, másrészt vitéz katonaként
és jó szervezőtehetséggel megáldott, tehetséges uralkodóként bukkan fel.
A viszály magja
A tatárjárás alatt István szüleivel egyetemben Dalmáciában húzta meg magát. Ezt követően apja már gyermekként megkoronáztatta és a kunokkal való szövetséget megpecsételve, akikre égető szüksége volt az ország védelmére a nehéz időkben, a kun fejedelem lányát jegyezték el vele.
A már nagykorú herceget apja Erdély élére állította 1257-ben, de a következő évben már Stájerország déli részét kormányozta. Az akkor Magyarországhoz tartozó Dél-Stájerországban 1258-ban felkelés tört ki, és egy morvamezei csata (egy a sok közül) rövid úton véget is vetett a Stájerország feletti magyar uralomnak (1260). A „gondok” valahol itt kezdődtek.
A mindent eldöntő csata ugyanis úgy tűnik, István kezdeti sikerei után IV. Béla hibája miatt végződött vereséggel,
hiszen késett a fősereg, István pedig megsérült. Mindent egybe véve, István itt már bizonyította rátermettségét, a viszály szikrája pedig kipattant.
1262-ben már a fegyverek beszéltek kettejük között, a források valóságos (bár rövid) háborúról szólnak, melynek végén egy oklevél első alkalommal nevezi Istvánt ifjabb királynak. Az oklevelek az 1262-es szembenállás okairól nem adnak tájékoztatást, de Kristó Gyula szerint alapvetően a a nagybirtokosság ereje nyilvánult meg a király és elsőszülött fia folyamatos és egyre fokozódó ellentétében.
Az ifjú társkirály és a belháborúk
Szabados György szerint IV. Béla és fia párhuzamos, megosztott uralkodását érintően már az uralkodói szabadság teljes elkülönülése mutatható ki, aminek a korábban is „népszerű” apa-fia, uralkodó-örökös rivalizálások alatt semmilyen nyoma sem volt tapasztalható. Ez tehát valami új dolog volt:
István pénzt veretett, nádort tartott, önálló külpolitikát folytatott.
Az ifjabb királyság intézménye és kialakulása örökös történészi viták kereszttüzében áll, de egy biztos: István de facto uralkodásának jelentősebb része az ifjabb királyságának időszakára esik, amikor is az ország páratlan megosztása következett be,
a Duna pedig két független királyság határvonala lett.